Gegen

Gegen

A sánta kutya alázása

A hazug EU biztos és az egyszeri magyar újságíró esete

2015. március 21. - Faraday kalitka

Ahhoz, hogy a hazug embert hamarabb utolérjék mint a sánta kutyát 3 dolog kell: hazug ember, sánta kutya, és valaki, aki utoléri. Ez az utolérés lehet véletlen is, a watchdog szerepet betölteni hivatott sajtó rendszerint tudatosan próbálja leleplezni a politikusok hazugságait. Ha ezt nem teszi, akkor nem watchdog. A hazugság leleplezése jelentéktelennek tűnő kérdésekben is fontos dolog - még akkor is, ha a hasty generalization argumentációs hibáját elkerülendő nem következtetünk a kis hazugságból nagy hazugságra, esetleg rendszeres hazudozásra -, mert minden tódítás (pláne, ha nagy nyilvánosság előtt történik) elárul valamit elkövetője viszonyáról a tényekhez, a racionalitáshoz, és közönségéhez. És a kockázatkezelés, kockázatkerülés racionális igénye, valamint az ad verecundiam argumentációs hiba Szküllája és Kharübdisze között egyensúlyozva a választópolgár joggal várja el, hogy választott (vagy nem választott, de mindenképpen általa fizetett) képviselői fontos kérdésekben ne basszák át. A watchdog ezért figyel, és ha füllentést észlel, orra koppint. Így neveljük a gyerekeket, kutyákat és politikusokat. Az egyszeri magyar watchdogot viszont más fából faragták, valamiért nem akar nevelni.

Péntek reggel Navracsics EU biztos egy rádióműsorban azt állította, hogy nem olvasta azt a bizonyos Financial Times cikket, amely a paksi atomerőmű bővítéssel kapcsolatos EU aggályokról és szerződéskötést tiltó intézkedésekről szól (címében szerepeltetve azt a magyar kormány által cáfolt megállapítást, hogy az EU blokkolja a paksi projektet), és amely kapcsán egyébként a magyar kormány pert kíván indítani az FT ellen (sic). A cikk megjelenése után Navracsics megerősítette a lap információját az index.hu-nak, kicsivel később a cikk eltűnt az index szerveréről. A reggeli beszélgetésben a riporter még emlegette párszor a Financial Times cikket, de lényegében napirendre tért Navracsics füllentése felett. Leírom, hogy a beszélgetés, hogy zajlott volna egy rendes, mondjuk angol rádióban (BBC vagy ilyesmi):

N. úr, ugye Ön magyar politikus, és az EU Bizottság egyik biztosa?

Igen.

Ugye az EU Bizottság az Európai Unió egyik legfontosabb szerve?

Igen.

Ugye egyetért abban, hogy a Financial Times Európa egyik legfontosabb napilapja, de mindenképpen a legmeghatározóbb üzleti napilap a kontinensen?

Igen.

Ugye tisztában van azzal, hogy a Financial Times megjelentetett a múlt héten egy cikket egy a magyar politikát, közéletet, gazdaságot jelentősen befolyásoló kérdésben a közvélemény számára vadonatúj információk alapján, és hogy szerencsés vagy szerencsétlen módon egy másik, magyarországi médiumban tett nyilatkozatának és fontos tisztségének köszönhetően Ön a médiamegjelenések által generált magyarországi és nemzetközi “turbulencia” szereplőjévé vált?

Igen.

De Ön ennek ellenére nem nézte meg a Financial Times 679 szavas cikkét?

Nem.

Ugye Ön olvas angolul?

Igen.

Köszönöm a beszélgetést. (esetleg: Get out of here!)

 

 

süti beállítások módosítása